Simenfalvy Szabolcs - CANADA

Koszonettel a Kolozsvari Szabo Laszlo segitsčgčt a Magyar forditásra.

Miért kutatok az Oseim után?

Mi kiválasztottak vagyunk. Minden családban van valaki, aki arra hivatott, hogy megtalálja az Osöket, újra elové varázsolja emléküket, elmondja a család történetét, mely által a családtagok tudomást szereznek múltjukról. Az elottünk élt nemzedékek felkutatása nem pusztán a tények rideg összegyujtése, hanem ezzel ellentétben mindazok életre hívása, akik elottünk elhaltak. Mi vagyunk a törzs mesemondói. Minden törzsnek kell legyen egy, akit erre a feladatra úgymond a génjei késztetnek.

Akik elottünk elhaltak, utánunk kiáltanak: Mondd el történetünket! Mi így teszünk. Oket megtalálva önmagunkat találjuk meg.

I returned to the Village; Nagytarna, were I was born. I returned once before 40 years ago. Do not know why? I do not know anyone there. This time we looked for the house I was born in, the old homestead surrounded by grapes and orchards; as I remembered from many years ago. We arrived in front of an old stone manor house, similar to the picture I had and asked an old man chatting with a couple who stopped their horse and wagon to talk. I asked him if he knew who lived in this ruin ?

He answered with a question? Are you Adorjan's Son !!! I, I had to catch my breath, before I could say: Yes; I was born in this house... He was in the little grocery store nearby; when my Dad, Adorjan; took me to the store to use the grocers scale to weigh me after I was born in August 1936. I travelled 18000 km with many stops to be here at this moment to meet him; coincidence?!

Later we continued to find a Cemetery to look for gravestones. The road winding up the hill was hard to negotiate even for a jeep. I walked toward some people in the back of the cemetery and asked the Old Woman if he knew of our Family? She remembered my Grandfather the schoolprincipal but this was a Catholic cemetery and our family was Unitarian. The other cemetery ended up a few KM away, on the Ukranian side of the border after the War. We had no visas. I turned in disappointment only to see looming front of me a marble obelisk on top of an unkept grave with my name on it !!!! The village people have moved the grave.

SIMENFALVY SZABOLCS-KALLOS KLEMENTINA 1858-1908(3) +GezaII +Geza Zoltan

Why Are You Doing All This Research? I have been asked many of times ?
We are the chosen. In each family there is one called to find the ancestors.

To put flesh on their bones and make them live again, to tell the family story and to feel that somehow they know and approve. Doing genealogy is not a cold gathering of facts but instead, breathing life into all who have gone before. We are the story tellers of the tribe. All tribes have one. We have been called, as it were, by our genes. Those who have gone before cry out to us: Tell our story. So, we do.

Finding them, we find ourselves. How many graves have I stood before and cried? I have lost count. How many times have I told the ancestors, "You have a wonderful family; you would be proud of us." How many times have I walked up to a grave and felt there was love there for me? I cannot say. Mennyi sírgödör elött álltam és sírtam eddig? Már nem tudom megszámolni. Hányszor mondtam az ösöknek: „Milyen szép családod van, biztosan büszke lennél ránk!”? Hányszor érkeztem úgy egy sírhanthoz, hogy átéreztem az ott fekvö felém áradó szeretetet? Már nem tudom.

It goes beyond just documenting facts. It goes to who I am and why I do the things I do. It goes to seeing a cemetery about to be lost forever to weeds and indifference and saying, I can't let this happen. These are bones of my bone and flesh of my flesh. It goes to doing something about it. It goes to pride in what our ancestors were able to accomplish. How they contributed to what we are today. It goes to respecting their hardships and losses, their never giving in or giving up, their resoluteness to go on and build a life for their families.

It goes to deep pride that fathers fought and died to make and keep us a nation. It goes to a deep understanding that they did it for us. And equal pride and love that our mothers struggled to give us birth. Without them we could not exist, and so we love each one, as far back as we can reach. That we might be born who we are. That we might remember them.... So we do !

We are they, and they are the sum of who we are. So, as a scribe called, with love and care, I tell the story of my family. In the next generation, another will answer the call, and take my place in the long line of family storytellers. It is a rare privilege in one's life to accomplish something that one considers the most important task. Most of us have no such task and if you are of the few lucky ones that has this privilege; then cherish the humbling work, a fulfillment of an ultimate duty. My task reached me by a circuitous root, looking for my ancestry. I faintly recalled a remote Village in faraway Transyvania where I was born. I looked for my name and find none! I asked ? Are we alone ? My Brother and my two Son's ? That is why I do my family genealogy, and that is what calls those young and old to step up and restore the memory, and greet those whom we had never known before. With Love......

Mindez több a tények puszta felkutatásánál. Arra ad választ, hogy ki vagyok, és miért cselekszem úgy, ahogyan cselekszem. Nem engedhetem meg, hogy egy temetö pusztán a mindenkori özvegyek, a közömbösség és a homályos mendemondák örökre elveszett hálójában létezzen! Az ott eltemetett emberek csontja az én csontomból, húsa az én húsomból van. Ezért tennünk kell valamit! Büszkék kell legyünk mindarra, amit öseink elöttünk megvalósítottak! Át kell gondolnunk, hogyan járultak ök hozzá mai mivoltunkhoz! Tisztelnünk kell önmagukra vállalt nehézségeiket és veszteségeiket, azt, hogy soha nem adták fel, hogy töretlenül hittek a továbbhaladásban, családjaik jövendöjének építésében! Mély büszkeséget ápol ez a feladatvállalás, hisz harcoltak és meghaltak apáink azért, hogy mi egy nemzet maradhassunk! Megérthetjük, hogy mindezt értünk tették. Ugyanolyan büszkeség és szeretet övezi anyáinkat, akik életet adtak nekünk. Nélkülük nem léteznénk, és ily módon a szeretet köteléke az emlékezés korlátai mellett visszamenöleg mindenkit egybefog, amíg csak lehet. Talán olyanoknak születtünk, amilyenek ma vagyunk - remélték ök. Talán emlékezni fogunk rájuk. Igen, emlékezünk. Mi ök vagyunk, és ök az összegzöi annak, akik mi vagyunk.

Én mint elhivatott, szeretettel és odaadással kezelem családom történetét. Az eljövendö nemzedék tagjai közül másvalaki fog majd válaszolni e hívásra, és veszi át helyem a családtörténetek kutatóinak hosszú sorában. A fent leírtak indokolják számomra azt a kutatást, melynek során családom nemzedékeit szeretném feltérképezni, és ez késztet fiatalabbakat és idösebbeket egyaránt arra, hogy emlékeiket újratelepítsék, és befogadják mindazokat, akiket eddig soha nem ismertünk. Szeretettel a csaladnak..... With Love to the Family.....

ben@uniserve.com